Srpski-Hrvatski | Magyar | English   

1. Térképek

A-1. Müholdas térkep. A kék mutató pontosan az egykori Matarići helységet jelzi. A zölddel bekeretezett terület nagyjából a valamikori Gradina elenevezésü területet - pusztát jelöli.

A-2. Uti térkép. A zöld pont jelzi az egykori Matarići helységet.

B. Katonai térkép - részlet, 1912 elötti, valoszinüleg 1880 - 1900-ból ered (Zombori történelmi Levéltár, 740-es számú térkép). A nagy zöld pont a Matarić szálláscsoport, a kis zöld pont két különálló Matarić szállást jelez.

C. Matarić szálláscsoport valamikori fekvése és nagysága

A zöld terület a Gradinai-puszta. A nagy piros pont a Matarić szálláscsoport, a kis piros pont különálló Matarić szállásokat jelez. A lila vonal a valamikori, nagyon fontos, Zombor - Veprováci utat jelzi. A két piros pont közt, balról és jobbról, kék szinnel a Ferenc (Nagy Bácskai) csatorna látható.

A Ferenc-csatorna megépitése előtt (mely 1793-1802 között készült), a két piros pont közt létezett még több Matarić szállás is és akkor ez egy egységes Matarići terület volt (bekerekitett terület a képen). A Ferenc-csatorna félbevágta ezt a területet. A második világhaborúig létezett itt híd, melyet felrobbantottak és helyette újat nem építettek (Milenko Beljanski több irása).

A XX. század elsö felében, de lehet, hogy még elöbb, a Matarići családok a rossz megélhetési viszonyok és a Zombortól való távolság miatt elkezdtek áttelepülni Gradina-ba (ez a Gradina most már sokkal szükebb térséget jelent, mint valamikor), Nenadić-ba (ez is Zombor mellett van) és Zomborba. (Milenko Beljanski, Katolici u Somboru - Katolikusok Zomborban, 1995, 23. oldal)

Ma már a Matarić szálláscsoport nem létezik.

2. Gradina

Sokszor nagyon nehéz megkülönböztetni, hogy a források, történészek mikor beszélnek Gradináról, mint helységröl - szálláscsoportról és mikor mint pusztáról. Az biztos, hogy a Gradinai- puszta elnevezés mindig legalább arra a területre vonatkozott, melyre 1747. 03. 21-én Mária Terézia Zombor szabad királyi városi rangra emelésekor Zombor város jogát elismerte. Ezen elismerés a következő 11 pusztára terjedt ki: Bukovác, Csicsa, Gradina, Ivanovoszelo, Sáponya, Bility, Nenadics, Karakoria, Rancsevo, Pretyevity és Piperes" (Muhi János, Zombor története, 113. oldal, nézd, C. térkép).

A Gradina elnevezés Matarići-n kívül minden olyan szálláscsoportra is használatos volt, mely ezen a területen létezett (Gradina = Keleti Gradina - Nyugati Gradina, Nagy Gradina - Kis Gradina, Felsö Gradina - Alsó Gradina, Gradina és másik Gradina ...). 

3. Matarić-ok Zomborban már 1543-ban

"Matarić családok éltek már itt a XVI. században is, hiszen az 1543-as katolikus egyházi adózási összeirásban megemlitésre került Matarić falu is. Dalmáciábol származnak, Imotski és Obrovac közti térségböl, mely területet a törökök 1537-ban foglalták el és innen hozták öket fel 1541-ben, amikor elfoglaták az itteni térséget." -  ezt irja Konstantin T. Kostić, professzor (Bunyevácok Zomborban a ferencesek vezetése alatt 1787-ig., 1934-es kiadás). Kostić fontosabb forrásai: Dr. Jovan Erdeljanović - O poreklu Bunjevaca (LXXIX knjiga posebnih izdanja Srpske kraljevske akademije, Beograd, 1930); Dr. Radivoj Simonović - O katolicima i katoličkoj crkvi pod Turcima na zemljištu Vojvodine (Glasnik Istorijskog društva, III, 2, Novi Sad, 1929), Etnografski pregled Vojvodine (Novi Sad, 1924), Grgur Peštalić / Vasa Stajić - Slava bačkih i drugih slavinske krvi delijah (Subotica, 1927), Književni sever (Subotica, 1927).

Muhi (Zombor története, 68. old.) nem emliti Matarić falut a 1543-as összeirásban, de Muhi szerint is "Annyit tudunk, hogy a szerbeken kivül katolikus vallasú bunyevácok is egyre nagyobb számban telepedtek le a városban már a XVI. század közepe táján is. Bosznia és Hercegovina inséges vidékéröl sokan katonáskodtak ezen a vidéken és látva, milyen nagy területek állanak itt lakatlanul és milyen bő legelök vannak, kedvet kaptak arra, hogy családjukkal együtt itt telepedjenek le."

A családi hagyományi mesék azt mondják hogy "itt, még régen, élt 3 vagy 4 Matarić testvér és hogy ök, álitólag, Boszniábol jöttek és hogy minden Matarić innen (Matarić szálláscsoportrol) származik" és  hogy "a Matarić-ok valószinüleg már 300-400 éve vannak itt." (Milenko Beljanski, Salaši Matarići i Raići / Matarić és Raić szállások, 1973.).

4. Évek és események

1745.11.18. - "Mária Terezia rendeletének végrehajtásával egy bizottságot biztak meg ... elvégezte a katonai sánc felszámolását és november 1-i hatállyal átadta a vármegyének Zombort is. A zomboriak azonban nem sokáig türték a megye fenhatóságát. Gyülést tartottak, amelyen elhatározták, hogy feliratot intéznek a királynőhöz... A kérvényt szerb nyelven készitették el s ezt a városból és a városhoz tartozó 16 tanyacsoportról 200 szerb és 100 bunyevác családfö irta alá." (Zombor története, 108-109. oldal).

Az aláirok "x"-el vagy pecsétes gyűrűvel jelölték magukat a nevük mellett. Pontosan 244 aláirás, 8 aláirás duplázva van tehát 236 személy irta alá. A 3-as oldalán, bal sorozat, alurol 3. aláirás - Periša Matarić (Petrus Matarich).

Forrás: Slobodan i kraljevski grad Sombor - Szabad és királyi város Zombor, Sombor, 1999/2001; az eredeti a Zombori Arhivumban van.

1748.07.01. - Aláírják az Alternatíva elnevezésű dokumentumot, mely előfeltétele a szabad, királyi város státusz elnyerésének. A dokumentumban fektetik le a hatalom megosztásának alapelveit a katolikus és pravoszláv egyház között. Ez lényegében egy garancia vállalás a katolikusok részéről. A 6 kiválasztot képviselö közt, akik aláirták ezt a dokumentumot, ott van Perissa Matarics (Petrus Matarich) is (a 6. oldalán, 3. név).

Forrás: Slobodan i kraljevski grad Sombor - Szabad és királyi város Zombor, Sombor, 1999/2001; az originál - Arhiv SANU u Sremskim Karlovcima, PMA A, 624/1756.

1749 - Névsor azon zomboriakrol, akik befizették a pénzt az elibertáció javára. A 3-as oldalán, felüröl 2. név - Perissa Matarics (Petrus Matarich).

Forrás: Slobodan i kraljevski grad Sombor - Szabad és királyi város Zombor, Sombor, 1999/2001.

1749.04.25 - megválosztották a város első vezetöségét (Zombor története, 119. oldal, forrás: Ferencesek naplója). A városi képviselök közt fel van sorolva Periša Matarić (Petrus Matarich) is (Milenko Beljanski, Katolikusok Zomborban, 1995, 24 old.).

1754 - Az egész városi vezetöség és ... Jakov Matarić (Jacobus Matarich) ... be lettek perelve, mert nem lett visszafizetve az adósság (Milenko Beljanski, Zombor kronikája 1360-1800, 1974, 108 old.).

1764 - Az elsö eddig ismert írott Zombor városi dokumentum, amelyből biztosan meg lehet állapitani, hogy a Matarići szálláscsoport létezett, 1764-böl ered, a zombori Történelmi Levéltárban van, a Gradina pusztán élö birkát tartó szálláslakók összeirása. Megemlitésre kerül: Matarić Jakov  (Jacobus Matarich), 7 birkája van. Forrás: "Somborski salašari (1757-1768) / Zombori szállásiak (1757-1768)", 1988.(12. old.)

1767-es összeirás, Zombori Történelmi Levéltár, 118/1767 szám, Gradina puszta, azok akik buzát, árpát és zabot termeltek. Megemlítésre kerül: ifj. Matarić Jakov, Matarić Jakov  (Jacobus Matarich) (13. old.), Matarić Antun (Antonius Matarich). Forrás: "Somborski salašari (1757-1768) / Zombori szállásiak (1757-1768)", 1988. (14. old.)

1768-as összeirás a lótartókról, Zombori Történelmi Levéltár, Gradina puszta. Megemlitésre került: Matarić Antun (Antonius Matarich), 2 lova van. Forrás: "Somborski salašari (1757-1768) / Zombori szállásiak (1757-1768)", 1988. (22. old.)

1776 - A katonai szükségletek miatt ... Antun Matarić (Antonius Matarich) ... szénát ad át a megye raktárába (Milenko Beljanski, Zombor kronikája 1360-1800, 1974, 132 old.).

1778 - Antun Matarić-nak (Antonius Matarich) ki lett fizetve 100 forint azért mert a megye kibérelte a házát az orvosának. (Milenko Beljanski, Zombor kronikája 1360-1800, 1974, 136 old.).

1850 - ... a magyar forradalom leverése után három Matarić-i családfö a várostól fegyvert kér saját védelmére azzal az érvvel, hogy Zombortól messze vannak. Közvetlenül utánuk még hat Matarić-i családfö kér fegyvert. (Milenko Beljanski, Popina ćuprija, Klisa, Matarići, 1982, 12. old.)... A Žarkovaci-ak éjjel Matarić-ban lopkodták a buzát a bunyevácoktól, szétszóródott, lehetett látni a nyomokat úgy, hogy a szállásokon tudták hogy kik a tettesek. (Milenko Beljanski, Katolikusok Zomborban, 1995, 41 old.).

Ez azt jelentené hogy 1850-ben legalább 9 család élt Matarić-ban.

1859 - A karmeliták Szent István temploma ... újabb bizottsági tagok... Matarics Antal  ... (Zombor története, 1944, 242. old.)

1861 - Miután meg lett szüntetve a Szerb Vajdaság ... új, katolikus képviselök a Városi választmányban ... Stipan Matarić .. (Milenko Beljanski, Zombor kronikája 1861-1876, 1981, 14 old.)

1867 - A Kanális melletti, bezdáni oldalán fekvö, földjüket kiadták használatra ... Stipan Matarić i David Matarić (?)... (Milenko Beljanski, Zombor kronikája 1861-1876, 1981, 85 old.)

1870 - Matarits Mátyás (Mathias Matarich) irásaiban szembeszált Báthory János - Ivan Burnać-al a bunyevác kérdés kapcsán.